Megkezdődött a 12. Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó

A hagyományokat kö¬vet¬ve az ünnepélyes megnyitót képzőművészeti ki¬állítás előzte meg. Ezúttal Benedek Levente képző¬mű¬vész, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház grafikusa rendhagyó kiállítással lepte meg a közönséget. Az általa tizenöt év alatt gyűjtött plakátokból, fotókból, matricákból, szín¬házjegyekből stb. ké¬szült kollázsait nagy érdeklődéssel fogadta a közön¬- ség. A művész lelemé-nyes¬ségéről árulkodik, hogy az időhiány miatt be nem fejezett, mintegy 40 félkész kollázs véglegesítésére a közönség tagjait kérte fel együttműködésre. A játé¬kos tárlatnyitás után, a szín¬ház előcsarnokában Balázs Attila igazgató megnyitotta a színházi sereg¬szemlét.

Az idei, 12. TESZT központi témája a Hős és Antihős fogalmak jelentés¬körét járja körül, és – no¬men est omen! – mindjárt a kezdés előtti legutolsó pillanatban küzdésre kény¬szerül hős és antihős, és en¬¬nek az “összecsapásnak” eredménye a csökkentett támogatás miatt FÉLTESZT-nek nevezett színházi találkozó, amely iga¬¬- zán 11 és feledikként tart¬ható számon… A multikulturális jellegű és a kü¬lönböző művészeti ága¬¬- za¬tok találkozásának hely¬színt biztosító nemzetközi színházi találkozó első előadása a Novoszibirszki Stary Dom Állami Dráma Színház Andrej Prikotenko által rendezett Sociopath/ Hamlet darabja volt. A produkció újabb változata, átirata az ismert történetnek, amelyben a Lenni vagy nem lenni? alapkérdés jelentőségét veszítette, he¬lyé¬be a lelkiismeretétől, szégyenérzetétől lecsupaszított mai embert foglal¬koz¬tató kérdések, jelensé¬gek, cselekedetek és fo¬lya¬matok kerülnek az érdek¬- lődés hom¬lokterébe.

Görbe tükör világunkról

A TESZT második nap¬ján láthatta a Nagyérdemű – a szóhasználat ezúttal ta¬lán nem fedi teljesen a va¬ló-ságot, hiszen eme nagy¬- betűs megszólítás a mű¬vé¬szeti intézmények törzs¬ven¬dégeinek, nagy¬¬rabecsü- lésre méltó, állandó, minden körülmények között kitartó és állhatatos láto¬ga¬tóinak, nézőinek derék¬ha¬dát illeti meg, és a Te¬mes¬vári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében, érthető okból, a nézőtéren csak nagyon ke¬vés temesvári színházbajárót fedezhetett fel a kró¬nikás –, szóval a második napon Kokan Mladenovic rendezésében a Hattyúk tava újratöltve című produkciót tekinthették meg. A temesvári nézőközönség előtt nem ismeretlen Kokan Mladenovic rende¬zői stílusa, csak az utóbbi években a magyar színházban a nagysikerű Koldusopera, és a Shakes¬peare szonett 66 című, illetve a román nemzeti szín¬¬házban a Prométeusz című drámáját, pontosabban a Kokan Mlade¬novic-i átiratokat tekint¬hették meg. Tudható a rendezőről, hogy munkáiban semmi sem az, aminek látszik, és ami va¬lami, az biztos, hogy nem. A fenti akár képzavarként is értelmezhető kijelentést iga¬zolja a legújabb rende-zése, a Hattyúk tava újra¬töltve című produkció, amely legalább annyira nagyhatású, mint a Bánsági Magyar Napok alkalmával Temesváron vendégszerep¬lő Szeged Trombone Ensemble nyolc harsoná¬sá- nak előadásban hallani Beethoven Egmont nyitá¬nyát vagy a Queen együttes Bohemian Rhapsody című monumentális dalát! A magyar társulat számos tagjának sze¬re¬pet biztosító előadás leg¬első pillanata impozáns, a szokatlan lát¬vány miatt felkapja a fejét a néző, az ismert hattyús történetbe be¬ágyazott saját történetben számtalan meg¬fontolásra méltó, életbevágóan fontos üzenetet tolmácsol a rende¬ző, a görbe tükörben állan¬dóan magunkra és köz¬vetlen vagy tágabb kör¬nye¬ze¬tünk¬re ismerhetünk, azokra a figurákra, jelenségekre és meglehetősen torz, ám má¬ra normává átalakult visel¬ke¬dési szokásokra, ame¬- lyek¬nek következtében olyan világunk, amilyen. A klasz¬szikus mese csupán laza ke¬retet biztosít, a ki¬tű¬nő szí¬nészi alakításokat fel¬vo¬nultató darabban, hattyúk és hattyúk táncai, tütü, sze¬re¬lem, pénz, aljas¬ság, ala¬koskodás, farizeusi álszent¬ség, kirekesztés, be¬foga¬dás, érték és kacat, és a hoz¬zájuk rendelt hősök és antihősök mind-mind sze¬re¬pet kapnak. Úgy, hogy a rendező egyszerre kínálja fel a görbe tükör által a nézőnek a depressziós állapotba esés és az önfeledt szórakozás lehetőségét. A darab hatására elengedhe¬tetlenül teszi fel magának a Mi történt velünk? kérdést a néző, ám ennek meg-vá¬la¬szolása egy másik történet.
Tétes d’Affiche, avagy a táncnak adózni

A Compania de Dans Cie Malka franciaországi tánccsoport táncművészeti produkcióját jobb híján Címlapsztori-ként fordíta¬nám, (az érthetőség érde¬ké¬ben románul simán Cap de afis-ként fordítható), ami a hirdetőplakáton a legelő¬kelőbb, legjobban látható helyet jelöli… Emiatt, jó eséllyel, a közérdeklődés homlokterébe kerülhet. A táncművészek hitelesen fogalmazták meg a színpad által határolt középpontban a magányosságot, elvetettséget, a mechanikus létformát, majd vélhetően valamiféle közösség szü¬le¬tett meg a világot jelentő deszkákon, majd harc indult a minden eszközzel, minden áron címlapra ke¬rülés érdekében. Függöny.

Forrás: Hetiujszo