Mike Pompeo államtitkár hétfőn Budapesten továbbított üzenetei a legnagyobb figyelmet érdemelnek. Nem csak Magyarországról beszélnek. Első pillantásra Washington csak kétségbeesett kísérletét jelzi, hogy Orbánt Viktort kivonja Putyin varázslatából, és amennyire csak lehetséges, fordítsa Magyarországot a nyugati világ értékei közé: igazságosság, jogállamiság, demokrácia. Ha jobban megnézzük azonban Pompeo üzenetei egy egész régióra irányulnak, rólunk is szólnak.

Először is meg kell említenünk a taktika változását. Pompeo óvatosan szólította meg a magyar tisztviselőket, és megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy Oroszországgal és Kínával kapcsolatos közeledés hosszú távon nem hoz nekik semmit. Azokra a szuverénekre, akik történelmi missziójukba fogtak, az Orbánhoz hasonlóan, nem tudjuk azzal észhez téríteni, hogy a közöljük velük: ellőtték a demokráciát. Ha ezzel kezdünk, akkor nemcsak véglegesen veszítjük el, hanem még erősebben lökjük az ellenfél karjaiba.

Pompeo az amerikai értékekről, a polgári szabadságjogokról, a jogállamiságról beszélt, de csupán a második szakaszban tette, válaszolva az újságírók kérdéseire. Egy olyan országban, ahol komolyan eltértek a demokratikus pályátóll, a témát nem lehetett elkerülni. De ez nem a fő üzenet volt, amint azt néhányan elvárnák. A magyar demokrácia sorsa miatt aggódóaknak külön mondták el, amit hallani akartak.

A kemény üzenet, mint a magyar tisztviselők arcába öntött vödörnyi hideg víz volt, egy másik: „A magyarok túlságosan jól ismerik történelmükből, hogy egy autoritárius Oroszország soha nem lesz barátja a kisebb nemzetek szabadságának és szuverenitásának. Oroszország nem az egyetlen, aki el akarja tűnteni a szabadságot a régióból. Péterrel megvitattam ma, hogy milyen veszélyekkel járhat az, ha megengedjük Kínának, hogy hídfőt építsen Magyarországra, és nyíltan beszélgettünk arról, hogyan tudnánk együtt dolgozni ebben a kérdésben. Vannak olyan tapasztalatok az ázsiai-csendes-óceáni térségben, amely azt mutatják, hogy Peking kézfogása néha következményekkel jár, olyanokkal, amelyek  Magyarországot mind gazdaságilag és politikailag eladósítják. (…) A közelmúltban túl sokszor hiányzott az Egyesült Államok Közép-Európából. Ez elfogadhatatlan. Riválisaink kitöltötték ezt az űrt. (…) Jelenleg 14 magas rangú amerikai látogatást tettünk Közép-Európában az adminisztráció első két évében. Nem mondom el, hogy hány ilyen volt korábbi adminisztráció alatt, de „Z” -vel kezdődik.

Íme két nagyszerű észrevétel. Először is, Pompeo üzenetei tökéletesen egyeznek a tavalyi Wess Mitchell államtitkári beszéddel,  a közép- és kelet-európai kiváló szakember által kifejezett új amerikai stratégiai helyzettel.

Wess Mitchell 2018 júniusában Bukarestben tett látogatása során pontosan úgy cselekedett, mint ahogyan Mike Pompeo Budapesten tette hétfőn. Megjegyeztük a következőket az alábbi változásokról a Moszkva Romániába vetett hozzáállásában:

“Wess Mitchell beszédéből hiányoznak a durva hangsúlyok, senki sem látott mutogató ujjakat a jogállamiság ellenségei felé irányított beszédében a bukaresti Jogi Egyetemen. A mai napig a Parlament elfogadja a büntetőeljárási törvénykönyv módosításait, amelyeket a bírák kritizálnak, és nem említik a büntetőjogi törvények megcsonkítását. A magyarázat részlegesen az, hogy mindannyian teljesen más környezetben vagyunk, mint néhány évvel ezelőtt, de Romániát nem szabad az ellenség karjába lökni, hanem ösztönözni kell. A magyarázat másik fele a kemény valóság, valami, amit nehezebben lehet lenyelni: Trump adminisztrációja jobban összpontosít a szerződésekre és az üzleti életre, mint az értékek és szabályok demokratikus exportjára, a kétoldalú kapcsolatok tranzakciósabb megközelítésével jön.

Mennyire hasonlít a Budapesti beszédre! Mitchell beszédében, mint Pompeo beszédében, nem voltak figyelmeztetések Oroszország és Kína kereskedelmi ambícióiról a régióban, ami az új veszély a Fekete-tengerre. Mindkét beszédben ugyanazokat a pragmatikus megközelítéseket találjuk: 2% a katonaságnak, az energia-befektetés témája, miszerint helyettesítsük az orosz gázat az amerikaival.

Egy dolog viszont még mindig nem elég világos. Milyen mértékű az amerikaiak befektetése Közép- és Kelet-Európában (Új Európa) és az autoriter, szuverén, Orbán-rezsimeknek nyújtott támogatás már nem célravezető, valami keményebb, hanem az Oroszország és Kína befolyásának korlátozása a régióban. Vajon Amerika a Trump-igazgatás alatt valóban megpróbálja kettéosztani Európát, hogy megszüntesse a versenytársat?

Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk azzal vádolta tavaly novemberben Donald Trump amerikai elnököt, hogy ellenzi az “egységes és erős Európa létrehozását”. „A történelemben először egy olyan amerikai közigazgatás van, amely nem lelkes, hogy ne mondjak mást, egy egységes és erős Európa lehetőségével kapcsolatban” – mondta Tusk. “Itt tényekről beszélek, nem pedig a propagandáról” – folytatta a volt lengyel miniszterelnök, anélkül, hogy magyarázna vagy példázódott volna.

Ha például az EU és az USA között kell válasszunk, mit fogunk tenni? Attól tartok, hogy Romániát ismét egy történelmi hullám készül elsöpörni, és nem vagyunk kész arra, hogy megbirkózzunk vele.

Forrás: G4media (Fordítás TFP)