Orbán Viktor becsapta azokat a Veszprémben élő embereket, akik biztosak voltak abban, hogy a miniszterelnök csatlakozik Semjén Zsolthoz, Kövér Lászlóhoz és Harrach Péterhez Márfi Gyula érsek 75. születésnapja alkalmából. Márfi a magyarországi katolikus hierarchia két legkonzervatívabb tagjai közül az egyik. Reakcionistának nevezném, ha a szó nem váltana ki különösebb indulatot a posztkommunista országokban. Ehelyett Orbán beszédet mondott a reformáció áldásairól Balog Zoltán magyar református templomában, ahová Balog katasztrofális politikai karrierje után visszavonult.

Mint tudjuk, Orbán állítólag protestáns, miután megkeresztelkedett egy magyar református templomban. A magyar református hagyományokkal ellentétben, amelyek természetesen az idők során fejlődtek, különösen kedveli az adventi koszorúkat, és gondoskodik róla, hogy informatikai szakemberei minden évben megfelelően színezve és meggyújtva publikálják a négy gyertyát. Ma Advent harmadik vasárnapja van, az öröm vasárnapja, amelyet az egyetlen rózsaszín gyertya szimbolizál a lila színek között. Nagyon kétlem, hogy ez a vasárnap Orbán Viktor számára pontosan az öröm időszaka volt, mert az utcán lévő kritikusai a nap felét azzal töltötték, hogy menesztését követelték.

Habár szeretném következetesen bemutatni a mai tüntetésről alkotott benyomásomat, nehezen tudom megválogatni a gondolataimat és az érzelmeimet. Íme néhány megfigyelés, amit megoszthatok. A rendkívüli hideg és az ünnepi időszak miatt attól tartottam, hogy a tömeg nem lesz olyan nagy, mint amekkorára a szervezők vártak. A félelmem ismét megalapozatlan volt: a tömeg nagy volt. Üdvözlöm a szervezők döntését, hogy a programban kiemelt szerepet kapjanak a nők, akiknek többsége parlamenti képviselő volt. Végül is, a női képviselők voltak a legaktívabbak a parlamenti konfrontációban Orbánnal, Kövérrel, Latorcai-val és a többivel. Emlékezzünk újra nevükre: Szél Bernadett (korábban LMP, jelenleg független), Szabó Tímea (Párbeszéd), Bangó Ildikó (MSZP), Bősz Anett (liberálisok), Demeter Márta (LMP), Varga-Damm Andrea (Jobbik) és Vadai Ágnes (DK). Ráadásul Donáth Anna (Momentum), Nagy Klára (egyetemi hallgatókat képvisel) és Lukácsi Katalin is (egy csalódott kereszténydemokrata) beszélt.

A politikai pártok képviselőinek lelkes fogadtatása megdöbbentett, mert a múltban a tüntetések szervezői semmit sem akartak kezdeni a politikai pártokkal. A szervezők tükrözik az általános felfogást, miszerint a politikusok mind korrupt, semmirevaló emberek, akik úgy ülnek a parlamentben, hogy közben semmit sem csinálnak. Különösen aggódtam Vadai Ágnes miatt, aki a Demokratikus Koalíció kiemelkedő tagja. Gyurcsány után ténylegesen a DK hierarchiájában a második személy. Gyurcsány népszerűtlenségének ismeretében attól tartottam, hogy a fogadtatása kevésbé lesz barátságos. Megint meglepődtem. Vadai erőteljes beszédet tartott. A témája „Elegem van”, a mondat, amelyre a tömeg állandóan az “Elegünk van” mondattal válaszolt. Szél Bernadett kissé váratlanul feminista beszédet adott, hangsúlyozva a különbséget a nők csoportja és a szinte teljesen férfiakból álló körmány között. „Azt mondom, választhathatnak.” Szabó Tímea megmutatta, hogy „a miniszterelnök, akinek a karácsonyfa alatt a szánkók fontosabbak, mint a milliók jövője, igazán mehetne kirakatdíszítőnek .”

A beszédek jól lezajlottak, de a nap természetesen nem ért véget. Körülbelül kilenc óra múlva, 7 km-es gyaloglás után, egy nagy csoport tüntető érkezett az MTV központjába, az Orbán-rezsim hírhedt „hamis” hírgyárába. Kezdetben a csoport legismertebb vezetője Győr-Fekete András, a Momentum elnöke volt, de hamarosan Hadházy Ákos (korábban LMP, jelenleg független), Kunhalmi Ágnes (MSZP), Vadai Ágnes, Szél Bernadett, Bősz Anett és Varju László (DK) szintén megérkezett. A terv az volt, hogy a képviselők egy része ragaszkodna az épületbe való behatoláshoz, hogy engedélyt kérjenek a tüntetők ötpontos igényeinek elolvasására: (1) a rabszolgatörvény megszüntetése, (2) a rendőrség extra munkájának csökkentése, ami alatt szerintem azt értették, hogy általánosan csökkentsék jelenlétüket, (3) az új közigazgatási bíróságok megszüntetése, (4) Magyarország csatlakozása az Európai Ügyészség Hivatalához, és (5) a közmédia függetlensége. A képviselők kérését nemcsak elutasították, hanem a biztonsági személyzet tíz év börtönnel fenyegette a parlamenti képviselőket. Egy ártatlan fenyegetés, reméljük.

Bár, miközben ezt írom, a képviselők elhagyták az épületet és nincsenek letartóztatva, a tömeg nem mozdult el. Valójában néhány ember csak most csatlakozik a tüntetőkhöz, akik úgy tűnik, hogy elvesztették a türelmüket, ahogy a rendőrök is, akik legalább egyszer könnygázzal sújtották a tüntetőket.

Ezen a ponton nehéz megmondani, hogy a kormány rugalmatlanságának milyen hosszútávú következményei lesznek. Feltételezem, hogy végül a tömeg szétszóródik, de nagyon valószínűtlen, hogy ez lesz a történet vége. Orbán meg van győződve róla, valószínűleg helyesen, hogy nem adhatja be a derekát a tömeg igényeinek. Feltételezem, hogy kész arra, hogy engedményeket tegyen, de csak saját feltételei alapján. Ez azonban nem lesz elegendő azok számára, akik politikai élettől való eltávozását és az elmúlt nyolc évben épített politikai rendszer felszámolását követelik. A kérdés az, hogy a tüntetők olyan helyi mozgalmat idézhetnek-e elő, amely visszahozza a demokráciát és a tisztességes életszínvonalat Magyarországra. Én továbbra is optimista maradok.

2018. december 16.

Forrás: Hungarian Spectrum (Fordítás TFP)