Habsburg Eduard egy magyar-német író, diplomata és közösségi média személyiség, aki 2015-től Magyarország nagykövete az Apostoli Szentszékben és a Máltai lovagrendben. Ő Franz Joseph császár egyik ük-ükunokája, Archduke Eduard (Ausztriából) néven is ismert. Habsburg nagykövetnek és feleségének, Maria Theresia von Gudenus bárónőnek, hat gyereke van. Október 29-én interjút készítettem Habsburg nagykövettel email-en keresztül a munkájáról és az európai népek és Ferenc pápa közötti jelenlegi feszültségről a globális migrációs krízissel kapcsolatban. Az interjú szerkesztett.

1918-ban az ön családja kormányozta Ausztria-Magyarországot és az önöké volt a Szent Róma császári címe, november 11-én van a 100. évfordulója a lemondásának. Ma az ön családja fenntartja a királyi vérvonalat, de demokratikus kormányokat szolgál a volt birodalom különböző részein. Milyen Habsburgnak lenni a közszolgálatban, a 21. században?

Először is, megtiszteltetés ennek a nagyon pozitív és lenyűgöző családnak a részese lenni, amely évszázadokig ível vissza, a család nem az intrikákról, gyilkosságokból és katonai sikerekről, hanem családiasságáról és az országok békés összehozásáról ismert. A magyar Habsburg ág mélyen összefonódott a magyar történelemmel, 200 évre visszamenőleg, amikor 1848-ban felkelés volt a bécsi Habsburg császár ellen. Észrevettem a közösségi média oldalaimon, és máshol is, hogy a Habsburg név –a márka- érzékelhetően pozitív hatású. Ez mind jó. De helyesen rámutatott, hogy a 21. században élünk, tehát a múltat dinamikus jelenre kell formálnunk.

Hogyan befolyásolta a családtörténete önnek a közszolgálat fogalmát?

Úgy gondolom, hogy évszázadok óta a legtöbb Habsburgot kiemelték országuk és közösségük szolgálatára. A szolgálat mélyen a génjeinkben van, úgymond. És a felelősségérzet a társadalomban. Adjunk hozzá egy erős érzetet Európa iránt és különböző népek békés közös együttélését- ez is egy családi örökség. Mondhatni egy Habsburg mindig internacionális szinten gondolkodik és más nézőpontból látja a világot. Azt hiszem ez mind hozzájárulhatott a nagyköveti szerepemhez- egy olyan beosztás, amiről nem is gondoltam volna, hogy megkapom. A hitnek ( vagy Istennek) jó humora van.

A Fidesz, Orbán Viktor miniszterelnök, uralma alatt Magyarország sok kritikát kapott, hogy elutasította a több százezer muszlim átkelését határain, Németország irányába. Mégis, észre vehették, hogy Ferenc pápa befolyásolja nézeteink a migránsok felé irányuló nyitottságával. Hogyan tudja ön összeegyeztetni ezt a feszültséget az ön kormánya és a pápa között?

Ferenc pápa nagyon tisztán beszélt a migránsok megvédéséről és gondozásáról. Emellett emlékeztett arra is, hogy milyen fontos a migránsokat és menekülteket (két külön fogalom) szívesen fogadni és integrálni, ezért a kormányoktól megfontoltságot várnak el. Még azt is kijelentette, hogy jobb, ha egy ország nem fogad be migránsokat és menekülteket, ha képtelenek integrálni őket. Pontosan ez az, amit Magyarország tesz. A kormány kivizsgálta a szituációt és rájöttek arra, hogy jobb az ország számára, ha nem importál gondokat a világ más részeiről. Azonban, mivel a szolidaritás kényszerítő erkölcsi elv, Magyarország ügy döntött, hogy inkább hozzájárul a problémák megoldásához, ahol felmerülnek. A templom ugyancsak azt tanítja, hogy az embernek elsődleges joga nem az emigráció, hanem, hogy békében és biztonságban éljen hazájában. A magyar kormány próbál a legjobban megfelelni ennek a tanításnak, például a Magyarország Segít programmal.

A 2011-es népszámlálás szerint a magyarok mintegy 81 százaléka vallja magát kereszténynek, a katolikusok képviselik a legnagyobb csoportot (50 százalékkal), több mint két évtizeddel a kommunizmus után. Hogyan írná le ön a jelenlegi vallásos légkört Magyarországon?

Magyarország nem kivétel a Nyugati szociális tendenciák alól a szekularizációban és vallási gyakorlatban. Mind a kommunista materializmus, mind a fogyasztói materializmus nagy kárt okozott a vallásnak. A kereszténységet azonban a nemzet identitásának meghatározó részeként látják, ezért került bele 2011-ben az új alkotmányba. Az egyházaknak jó lehetőségük volt, hogy megerősítsék a társadalomra irányuló missziójukat iskolákban és szociális intézményekben, mivel az állam állami intézményként támogatta. Úgy a kormány tiszteletben tartja a polgárok azon jogát, hogy a gyermekük számára kiválaszthassák az oktatás típusát.

Az utóbbi években Magyarország hallgatott Ferenc pápa felszólítására, miszerint segíteni kell a keresztényeket világszerte, kormány konferenciákat rendeznek és létre hozták az Üldözött Keresztények Államtitkárságát. Mit remél ön, ez a projekt meg fog valósulni?

Ennek a kormány intézménynek kettős célja van: a nemzetközi közvélemény tudatosságának a növelése és hozzájárulás a veszélyeztetett keresztény közösségek javításához. Magyarország egy relatív kis ország, limitált erőforrásokkal, szóval úgy döntött, hogy a leghatékonyabban fogja használni őket és segít azokon, akik mások által kevésbé támogatottak. Ezért létezik a Magyarország Segít program, amelynek legfőbb célja az üldözött keresztények segítése. Terepen is különbséget tehetünk, mivel nincs politikai, ideológiai vagy konstituciós korlátozása, így direkt együttműködik az egyházakkal. Néhány más ország alkalmazkodott, mi nagyon boldogok vagyunk, hogy az AEÁ is tiszta jeleket mutat ebbe az irányba.

Önnek egy népszerű Twitter oldala van, ön angolul tweetel mindenről, a vatikáni eseményektől kezdődően az ön reggeli kávéjáig vagy a nagymamája dohányzási szokásáig. Mi inspirálta önt arra, hogy egy közösségi oldalt ilyen formában használjon?

Őszintén, a szórakozás. Nagyjából pozitív tapasztalataim vannak a Twitter-el kapcsolatban, és rengeteg barátot szereztem, amelyeket nem ismertem volna meg nélküle. Ugyancsak az előző munkám során, mint Bishop Klaus Küng szóvivője , tweeteltem arról, hogy a katolikus nem szomorúak. Azokkal az emberekkel, akik szeretik a modern kultúrát érdekes beszélgetést lehet kezdeményezni. Csak azért, mert határozott véleményem van a hitben levő alapvető igazságokról, az nem azt jelenti, hogy nem tartom tiszteletben mások azon jogát, hogy más véleménye legyen. Mi több, néha közös podcastot készítek a briliáns ateista barátommal, Alexander Waschkau-val. Mi egyértelműen nem értünk egyet rengeteg témában, de egyet értünk a humanista alapelvekben és annak a jogában, hogy kifejezhesse mindenki a véleményét.

Sok európai úgy ismeri önt, mint egy írót, de a munkái nem voltak angol nyelvre lefordítva. Össze tudja foglalni a munkáit az amerikai olvasok számára?

Azt kell, hogy mondjam az irodalmi munkám a TV-hez és mozikhoz tartozó munkáim melléktermékei. Miután egy életen át írtam munkám során megpróbáltam írni szórakozásból is, írtam két novellát és két rövid könyvet. A könyveim James Bond-ról és Harry Potter-ről szólnak, bemutat mindent, amit róluk kell tudni 60 percben. Fordítottam gyerek könyvet is és írtam két kastély leírást is. Jelen pillanatban egy gyerek könyvön dolgozom, amennyire az időm engedi.

Nem csak a közvetlen családja katolikus, II. János Pál pápát boldogította az utolsó osztrák császár és magyar király, és az egyik unokatestvére pap. Ki az ön példaképe a hitben, élő vagy holt?

Bevallom, hogy talán régi vágású vagyok: legtöbb kedvenc szentem férfi. Például ott van Morus Tamás, diplomata volt és próbálta a dolgokat egyensúlyban tartani, mindig tisztán beszélt és hihetetlen humorérzéke volt haláláig. Amikor a kivégző padon volt ez az utolsó mondat hangzott el: Ez menő. Gergely pápát is szeretem azért, mert a jó dolgot próbálta cselekedni a káoszban és háborúban. Még ott van a pártfogó szentem is, Hitvalló Eduárd, egy király, akinek a legbékésebb uralma volt, 1066 előtt hunyt el. Amikor Londonban járok megpróbálom mindig meglátogatni a sírját. Látszik a minta: olyan férfiak, akik a jó érdekében haltak meg bonyolult időkben. Szeretem Midszenty Józsefet is, ő volt az első, aki fellázadt a nácizmus majd a kommunizmus ellen. Csak egy női kivétel van. Lisieux-i Szent Teréz a kedvenc spirituális íróm.

Ön hogyan gyakorolja a vallást?

A központi és legfontosabb ima, amit elmondok majdnem minden nap az a Liturgia. Azelőtt imádkozom, hogy felkeltenénk a gyerekeket, egy bögre kávéval, ami egy régi jezsuita viccre emlékeztet engem. Egy görög katolikus metropolista javaslatára éneklem a Liturgiát, mivel aki énekeli kétszer imádkozik. De természetesen a gyermekeimmel is imádkozunk minden este.

Habár a családja a trón után közszolgálatban van, a Habsburgok továbbra is házasságot kötnek más európai nemességekkel, inspirálva egy olyan spekulációt, hogy a család visszanyerheti a cimét, a földet és a koronát. Hogyan válaszol ön erre a spekulációra?

Ha, ha, ha, Nem fogok erre válaszolni. Jobb, ha kitalálják aválaszt.

Mik az ön reményei a jövőre vonatkozóan?

Hogy Európa újra megalapozza magát és erősebbé váljon. Hogy az egyház a nehéz idők ellenére megújuljon és az értékeire koncentráljon. Hogy a modern média hozzájáruljon az emberek közötti jobb megértéshez. Alapvetően optimista vagyok.

Valamilyen végső gondolat?

Néhány jezsuita vicc jutott eszembe, de azokat most hagyjuk.

*A cikk írója: Sean Salai; az itt megtalálható cikk fordítás.
Forrás: Americamagazine