Az 1918-as egyesülési napról szóló DPA cikkel kapcsolatos konfliktusban a németek megadták magukat és igyekeztek helyettesíteni az “Anschluss” szót. A vádlók azonban nem adják fel.

Egy nyugaton élő alvilági embert illetve társát hazugságon ért a német rendőrség és bíróságra vezették.

“Engedj oda”, mondta a cinkostársának, hogy megnyugtassa, “van valamim amivel meg tudom állítani őket”. A bírák előtt idegesen reagált. – “Tehát, azt mondják, hogy letartóztatnak, mert mocskosabbnak látnak, úgy viselkednek velem, mint a második világháborúban élő cigányokkal” – kezdte a hatalom képviselőinek kiabálni. Természetesen rettenetesen megjedtek, hogy rasszistának tekinthetők. Tehát hirtelen irgalmasok lettek feléjük. Elfelejtették a bírságokat és megelégedtek a tolvajok megszidásával és kérték őket, hogy a jövőben tartózkodjanak a lopástól.

Nem tudom, hogy van-e olyan ország és hatóság a világon, amelyik óvatosabb a németeknél, hogy nehogy történelmi revizionizmussal vádolják. Hivatalosan a náci bűncselekményet plenárisan és példaértékűen felvállalták, nemcsak szóval, hanem  cselekedeteivel is.

Németország sokkal érzékenyebb a történelemre, mint bármely más európai állam, és a saját múltjára is, mint a fasiszta szövetségesei, akik támogatták a holokausztot, és szintén nagyon óvatos, ami a laktanyák, utcák, iskolák nevét illeti. Egy német polgármester sem engedélyezné, hogy városa utcáinak adjon egy korábbi háborús bűnöző vagy a náci kabinet bármely tagjának nevét. A rasszizmus és az antiszemitizmus vádjaiban bekövetkezett változás általában gyors ütemben zajlik.

De mennyire könnyű kihasználni a „bűntudatos lelkiismeret” ilyen civilizációját, hogy Karl Jaspers-nek a bűntudat kultúrájának koncepcióját használjuk, amint azt a nyugati protestantizmussal jelölteknek is mondták, beleértve a németeket is!

Az “Anschluss” szó 25 különböző jelentéssel rendelkezik a német nyelvben. Nemcsak Ausztria hitleri anatómiájára utal, ahogyan Antena 3 követte el a hibát, és a Külügyminisztérium, valamint a berlini román nagykövet, , Emil Hurezeanu, aki dühös és részben manipulatív vádemelést indított a német sajtóiroda DPA ellen. A rémültek, mint a bukaresti német nagykövetség, a vádak súlyossága miatt, siettek a negatív értelmű Anschluss szót kicserélni, amikor Erdély csatolásáról volt szó lértehozva az uniósított Romániát 1918 december elsején.

Jól kijönni egymással. Ez tényleg érzékeny kérdés. És jó megismételni, hogy a nagy Románia létrehozása a királyság Erdéllyel és a Bánsággal való egyesítésével ű, amelyet a román többség és néhány kisebbség, köztük az erdélyi németek is támogattak, nemcsak történelmi és demográfiai jellegű cselekmény volt, hanem nemzetközi jog szempontjából helytálló.

A DPA azonban nem vitatta ezt a legitimitást a hírekben. Tévedtek az 1918. december 1-jei törvénnyel kapcsolatban az „Anschluss” szó használatával?

Jó lenne, ha más kifejezéseket használnánk ugyanazon a családból. Hasznos lehetett volna a negatív társulásokat kiváltó poliszemantikus kifejezés elkerülése. De úgy tűnik, annak ellenére, hogy Kelet-Európának élénk politikai, történelmi és nyelvi tudatlansága van, a nyugati újságírók mindentudását igénylik.

Vagy, honnan tudhatnák egyes német szerkesztők, hogy filológiai szempontból is óvatosnak kell lenniük egy olyan kelet-európai ügyben, amely régóta lezárult? Honnan érthetnék meg, hogy Románia az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozása ellenére a demokrácia, amely nem lépcsőzetesen visszaszorul, hanem hatalmas lépésekkel halad visszafele a Kárpátok és a Duna között, felszámolásra kerül, és ezzel egyetemben az ősi történelmi peres ügyekre vonatkozó konfliktusok is újraalakulnak? Honnan tudhatnák, hogy a Dragnea-rezsim által az országban fenntartott nacionalista hisztéria légköre megsemmisíti a többi rezsim és diktatúra által támogatott tartományt, a királyi, az Antonescu-Legionáriustól Ceausescu nemzeti kommunista rendszerig?

Valóban, az Anschluss kifejezés 25 jelentése és szinonimája között az “egyesítés” és “csatolás” is szerepel. Az utolsó kifejezés a román nyelvű hivatalos kifejezés, amit akkor is használtak, amikor Erdélyt román állam joghatósága alá csatoltak az “Erdélynek a Románia Királyságához való csatlakozásáról szóló 3631/1918-as határozatban”.

Ez lehet ostobaság, tudatlanságot jelentő, vagy az külügyminiszter esetében a német nyelvvel kapcsolatos önkéntes képzetlenség, a szó egyoldalú és redukcionista fordítása és annak korlátozott értelmezése a használók megbélyegzése céljából, felelevenítve Ausztria csatolását Hitler által.

Sajnos Románia berlini nagykövete fegyverekkel és poggyászokkal csatlakozott a bukaresti panaszokhoz csatolt kampányhoz. Vajon Hurezeanu Emil letérdelt az erőteljes dâmboviţai ultranacionalista napirendje előtt? Fogalmam sincs.

A külügyminiszter és a berlini nagykövet túlzott meghurcoltatása azonban gyanút kelt, hogy Bukarest próbálkozott, ugyan látványos siker nélkül, a jól ismert német érzékenység és sebezhetőség megkérdőjelezésével. Ugyanakkor el kell terelniük a románok figyelmét a dragnea-szerű kleptokrácia valóban felháborító, be nem tartott ígéreteiről.

A szekuritista-posztkommunista oligarchiában, az Antena csatorna propagandistái és a Dragnea-rendszer írástudatlan hatóságai között abszurd lenne szeplőteleneket keresni. Néhány román diplomata azonban, mint Hurezeanu, másnak tűnt, mint a PSD oligarchia, amely az elmúlt években újrahasznosította a Ceausescu-szerű nacionalista kommunizmust. A történelem és a román nyelv megkülönböztetett, tapintatosan, ügyesen és őszintén. Tehát jobban is meg lehetett volna fogalmazni, mint az Anschluss használatával  Azt várták volna, hogy tudni fogjuk, hogy az „elcsatolás” meghatározása lehet, de nem mindig, pejoratív.

De valószínűleg azért hívják, hogy bizonyítsák hasznosságát egy olyan rendszernek, amely egyáltalán nem rendelkezik semmilyen eszközzel, az az érdeke, hogy kompenzálja a rosszindulatát a nacionalizmus teljes megjelenésével, úgy tűnik, Hurezeanu átváltozott. Az Antena 3 hőse lett, és sajnos Codrin Ştefănescué is.

A Bukarestben zajló botránykampányra válaszul a német DPA és a ZDF, akik történelmi ismeretekkel, bűnösnek érezve magukat, érzékenységet mutattak. A bukaresti német nagykövetség követelményeit is betartották, és feladták, az “Anschluss” szót a “Beitritt” szóra cserélték, a “Zugehörigkeit” taggal bővítve.

Szomorú nap a sajtószabadság és az összeesküvés-elméletek elleni harc számára, ami a diktátorok számára oly kedves. De nyilvánvalóan a Dragnea-rezsim nagyszerű győzelme. Másrészt nem világos, hogy a diplomáciai-nyelvi győzelem milyen mértékben növeli Romániában az épített autópálya-kilométerek számát, vagy az iskolák és kórházak számát, vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítását vagy a román állam jogállamiságának letarolását.

Forrás: DW (Fordítás TFP)