Az utóbbi időben az Európai Parlament megszavazta a “nukleáris opció” kiváltására irányuló eljárásokat – a tagállam szavazati jogának felfüggesztése, amely szisztematikusan sérti az EU alapító értékeit. Válaszul a magyar miniszterelnök elindította saját elbeszélését, azzal vádolva az Európai Parlamentet, hogy országát megbüntették, mert nem akar beváltani a bevándorlókat. De egy szimbolikus precedens tanúi vagyunk, egy államállapot elítélésének: egy hontalan állami demokráciájának. És az EU számára ez a legfőbb bántalmazás, az összetevő, ami különbséget tesz Európa és a többiek között.

Minden több mint 4 éve kezdődött a Tusnádfürdőn elhangzott Orbán Viktor beszédén. Akkor Ő vezette be először a demokrácia iliberális fogalmát, ,egy politikai projektként feltételezve. Orbán akkor beszélt egy futamról, hogy (újra) feltalálja az államot, amely képes biztosítani egy nemzet sikerét. Úgy látja, az állam szerepet játszik a nemzet versenyképességének megszervezésében és biztosításában. És ebből a szempontból a modellek nem nyugatról vannak, hanem keleti eredetűek: Kína, Törökország és Oroszország. Ő kifejezetten azt állítja, hogy el akar térni Nyugat-Európa tanításaitól, és igyekszik érvényesíteni függetlenségüket tőlük. És ebben az felolvasásban, a liberális demokráciát tekintik akadálynak, sőt akadályozza a fejlődését a magyar nemzet érdekei érvényesítésében.. Következésképpen “fel kell hagynunk a társadalom szervezésének liberális módszereit és elveit, valamint a világ nézőpontjának liberális módját. (…)A magyar nemzet nem csupán az egyének ősszesége, hanem egy olyan közösség, amelyet szervezni, megerősíteni és fejleszteni kell, és ebben az értelemben az új állam, amelyet építünk, egy iliberális állam, nem-liberális állam. Ő nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint például a szabadság stb. De nem is csinál ebből az ideológiábúl központi elemet az állam megszervezésében, hanem inkább egy sajátos, nemzeti perspektívát alkalmaz “. Más szóval, az egyén és az állampolgárok közössége helyett a kollektív, az etnikai közösséget teremti meg. Ez a régi nemzet harc a polgári értelemben értelmezett és az etnikai értelemben vett nemzet között. Sőt, Orbán támadja a liberális demokrácia lényegét. Ez utóbbi egy kompromisszum a liberalizmus között, mint “a hatalom korlátozásának szükségességére adott válasz” (amely az egyén jogállására és jogaira utal) és a demokrácia között, amely “válaszol a hatalommegosztás igényeire” [1]. A liberalizmus olyan technológia, amely korlátozza a többség erejét, egy ellenszer a zsarnokság többségével szemben. A liberális alkotóelem megszüntetésével ténylegesen intézményesíti a többség zsarnokságát. Érdekes módon Orbán az európai modell felszabadítására törekszik a brüsszeli csatában, közelebb jut ahhoz, amit Vladislav Surkov (egykori Putyin ideológus) “szuverén demokráciának” nevezett [2], szabadon a szupranacionális konstrukciók normatív interferenciájától, a nyugati koncepciótól és a nyomástól. Nem véletlen, hogy Orbán a nemzeti ünnep egyik beszédében elmondta: “A magyarok nem fognak élni, ahogy diktálják az idegenek!” [3].

Felmerül a kérdés, hogy milyen típusú politikai rendszer az illiberális demokrácia? A politológusok a hibrid rendszer kategóriájába helyezték, a demokrácia és a tekintélyelvűség szürke térségében, rugalmas arányban mindkét irányba keveredve. A ’90 -es évek Balkánja az illiberális demokrácia korai laborjának tekinthető: Jugoszlávia Slobodan Milosevic vagy Románia Ion Iliescu vezetése alatt. Bizonyos értelemben az “illiberális demokrácia az új demokráciák egyfajta gyermekkori betegségének tekinthető” – mondja Bozóki András professzor a Közép-Európai Egyetemen. A javaslat az, hogy Magyarország 90-es évek élcsapata Mittel-Európa, keresi minden áron, hogy visszatérjen a Nyugathoz, és most úgy tűnik, elhatározta, hogy fogadja el a 30 évvel ezelőtti jellegzetes Balkáni modelleket.

Az Iliberalizmus a gyakorlatban

És mégis, mi az illiberális demokrácia? Központi egy iliberális demokrácia megerősítésében továbbra is a jogállam “recessziója” marad. Nem finanszírozott formává alakítása, valamint az Orbán hegemonikus kísértéseit ellenző intézményi akadályok megszüntetése az első lépés a magyar politikai rendszer átalakításának széles körű folyamatában. Technikailag a szakértők a folyamatot “olyan intézkedések szándékos végrehajtásaként írják le, amelyek a hatalom belső ellenőrzésének szisztematikus gyengítésére, megsemmisítésére és elfogadására irányulnak, a domináns párt erőfölényének hosszú távú megszilárdítása érdekében” [4].

Orbán a 2010-ben megszerzett szupertöbbséget (amikor a Fidesz ellenőrizte a Parlament 68% -át) a politikai rendszernek az újraalapítása érdekében használta fel. Ez megváltoztatta az Alkotmányt, fokozatosan kiegészítve egy olyan folyamatot, amely semlegesítette az “ellenőrzések és egyenlegek” mechanizmusát, amelyet “egy amerikai találmány, amelyet Európa elfogadott az intellektuális középszerűség érdekében” [5]. A végrehajtó hatalom ellenőrzése érdekében az alapvető intézmények (Főügyészség, Választási Bizottság, Adóőgyi Tanács, Nyilvános sajtó, Alkotmánybíróság) oda jutottak, hogy átalakuljanak a szupertöbbség képére és hasonlatosságára. Az államot fokozatosan gyarmatosították a Fidesz választási vezető égisze alatt. [6].

Az állam lefoglalásával párhuzamosan számos alapvető jog korlátozott – a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága, a kisebbségi jogok. Tüneti, hogy az európai igazságszolgáltatás előtt megjelent magyar állampolgárok száma nagymértékben nőtt, megkerülve a hazai alárendelt bíróságokat. Így az Orbán hatalomátvétele óta az Emberi Jogok Európai Bíróságán Magyarország ellen indított perek száma nagymértékben nőtt, 436-ról 5569-re. Ráadásul az EJEB-folyamatok mintegy 11% -a Magyarországhoz kapcsolódik (bár a Bíróság joghatóságához viszonyítva az európai népesség 1% -át teszi ki) [7]. A Freedom House közelmúltban arra a következtetésre jutott, hogy “Magyarország a legnagyobb átmeneti történelem halmozott csökkenését jegyezte fel, 10 éven keresztül csökkent.

Az iliberális demokráciában csak a többségnek van igaza. A pluralizmus mindenféle faja eltúnővé válik. A Közép-európai Egyetemet (CEU) szisztematikusan megtámadták amit szimbolizál – egy szabad, reflexiós, alternatív gondolkodási téret, amely nem tudja elfogadni az új rendszer kognitív és identitási egységességét. Meghatározták a nemzet ellenségét – Soros György milliárdos (KEE alapítója). Például tavaly több millió dollárt fektettek be olyan nyilvános kampányokba, amelyeken Brüsszel és Soros Magyarország ellenségei voltak [8]. Nem lenne nagy erőfeszítés a közigazgatási intézkedések, a bűnügyi nyomozások és a külső finanszírozású nem kormányzati szervezetek démonizálása révén a civil társadalom megfélemlítésére. Orbán Viktor tolmácshálózata, amelyhez az ilyen nem kormányzati szervezetek “nem részei a civil társadalomnak, hanem olyan fizetett politikai aktivisták, akik segítik a külföldi érdekeket”.

Fontos megjegyezni, hogy nemcsak Brüsszel aggódik a magyarországi csúszás miatt. Közép-Európa nyári turnéján Wess Mitchell (az európai ügyekért felelős államtitkár asszisztense) emlékeztette a régió államait, hogy nyugati civilizáció politikájára döntöttek. A NATO-egyezmény bevezetéséről beszélünk – a “demokrácia, az egyéni szabadság és a jogállamiság elvein alapuló” a civilizáció közös örökségéről. ” Minden Mitchell beszélt a “kis csapatokról” (család, egyház, helyi közösség, állampolgári egyesület, civil társadalom és nem kormányzati szervezetek), amelyeket a Nyugat “táplálja és ápolja”, és amelyek nélkül a “demokrácia nem maradhat egészséges sokáig” . Mindezek a dimenziók mélyen ellentétesek a keleti autokráciák (Oroszország és Kína) jellemzőivel – a hatalom központosításával, az egyén tagadásaival és szabadságaival, az ellenzék visszaszorításával, a kleptokráciával és az államot uralkodó elitek korrupciójával. Az üzenet azért érkezik, mert Washington Közép-Európát stratégiai versenyhelyzetnek tekinti (beleértve az ideológiai frontot, a “szíveket és a lélekeket”), ahol a lázadó erők, mint például Oroszország és Kína, láthatóbbá teszik befolyását. És ettől az utolsó perspektívából Magyarország a gravitációs pontok – a Moszkvával való kapcsolatok sokkal intimebbek, mint valaha. Ezen a héten,látogatásának idején Moszkvában, Victor Orbán Putyinnal könyörgött, hogy Magyarországra Turkish Stream-et . Közben Oroszország hatalmas 12 milliárd dolláros atomerőművet épít Magyarországon. [9]

Egy iliberális megbízás?

A recept, amit Orbán Viktor árul, a politika újragondolásáról szól. Az átmenet hajnalán az 1990-es évek elején Lord Ralf Dahrendorf figyelmeztette a nyílt társadalmak félelmére, amelyek előbb-utóbb a változások gyorsaságával és hatásával szemben támadják azokat, akik keresik a családi kötelékeket , a mély struktúrákat,ami értelmet ad és irányítja őket. Hajlamosak a “régi definíciók” és a törzsi érzelmek alá esni. Számukra a nemzetnek nincs polgári értelme (állampolgársági társadalom), hanem először is a “tartozás és kirekesztés intoleráns egysége”, “a lélek háza, nem az érett állampolgárok számára” És amikor a kontextus kedvező, a törzsi értelemben értelmezett nemzet “egy másik mély érzelemhez, a valláshoz kapcsolódik. Azok a vonzerők, akik nem szeretik elszakítani az Istent Caesartól, vagy fordítva, semmiképpen sem korlátozódnak az iszlám világra “[10]. Itt van a kombináció, amely magyarázza a magyar miniszterelnök sikerét.

És több mint 8 évvel a hatalomra való visszatérés után Orbánnak nincs kétsége, hogy a helyes úton van. Mondta néhány hónappal ezelőtt aTusnádfürdőn tartott beszédében . Éppen ellenkezőleg, hosszú távú projektje van. Már a történelmi örökségére gondol. Misztikus értelemben bemutatja küldetését: “új korszak” létrehozására, egy új “lelki rend” kialakítására, amely biztosítja az iliberális demokrácia fenntartását. Álmodik az illiberális kísérlet kiterjesztéséről az egész régióban. Közép-Európát, mint Nyugat-Európától eltérő, alapvetően civilizált magot lát. Orbán számára Brüsszel kudarca abból fakad, hogy eltávolodik a keresztény alapítványtól, olyan Európa projektjében, amely értékeli a multikulturalizmust, a nyitott társadalmat, és a posztszocialista jövőt keresi (“ahol a nemzeti identitás és a büszkeség elavult fogalmak”). De a nagy különbség a demokrácia jellegében rejlik. Számára az autentikus forma az univerzális keresztény demokrácia, amely mindenekelőtt a keresztény kultúrát helyezi a középpontba, elutasítja a bevándorlást, és a hagyományos családja középpontjában áll. Nem mond egy szót a jogállamiságról, az “ellenőrzések és egyenlegek” mechanizmusáról. ”. Ugyanakkor a szellemi és civilizációs újjászületés avantgárdjává válik: “Harminc évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy Európa a jövőnk. Ma úgy gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője”.

Forrás: Hotnews