Az EP-képviselők választási kampánya során valaki arra gondolt, hogy nem lenne rossz szítani a tüzet a román-magyar kapcsolatban. Nem tudjuk pontosan, hogy ki volt az a személy, de bárhol máshol lehet keresni, kivéve a dormánfalvi Polgármesteri Hivatalban. Ott csak a mások által megalkotott terv egy részét hajtották végre.

Nehéz elhinni, hogy több évnyi közömbösség után a tanyákon szétszórt hősök hamvaival szemben, egy polgármester nem tudott aludni éjszaka addig, amíg pont a Húsvéti időszakban nem állíttatott fel hamar 50 beton keresztet egy magyarok által 100 éve gondozott temetőbe, ahol senki sem jár és az első település 5 km-re található.

Nyilvánvaló, hogy valaki bátorította, sugallta az ötletet.

A tények történetét jól összegezve meg lehet találni Mugur Vărzariu cikkében az “Adevărul” oldalán. A részletek fontosak, de ebben a cikkben más foglalkoztat: milyen könnyen lehet két etnikum közt konfliktust kreálni, milyen törékeny is a valóságban a többség-kisebbség viszony és milyen vészes sebességgel növekszik a magyar-román bizalmatlanság.

A legkisebb kétely nélkül állíthatom: akik a kanócot meggyújtották azok a románok, nem a magyarok.

Teljességgel érthetetlen, ha az úzvölgyi temetőben a magyarokon, németeken és ausztriaiakon kívül nyugszik egy, két vagy több román is. Ez a történészek dolga, hogy tisztázzák, de az biztos, hogy a különben parlagra hagyott román temető tíz kilométernyi távolságra található.

Ezért még gyanúsabb a dormánfalvi Polgármesteri Hivatal döntése arról, hogy oda telepíti a kereszteket, a törvényeket és az együttélési normákat átlépve.

Tehát a konfliktus eredete a Helyi Tanács 2019. március 29-én elfogadott jogellenes közigazgatási döntés áll, amelyet a román fél is elítél. A bákói prefektúra utólagosan kérvényezte az építkezéseket engedélyező döntés eltörlését.

A magyar fél ezt követően minden lehetséges gesztust elkövetett, hogy tovább súlyosbítsa a már amúgy is bonyolult helyzetet. Az első reakció a magyar radikálisoktól az volt, hogy a román kereszteket fekete szemeteszacskókkal bevonták.

A románok buta gesztusára a magyarok átkokkal válaszoltak. Az RMDSZ vezetői félig lekorlátozták magukat, hogy ne vádolják őket hallgatással, majd maximális politikai hasznot próbáltak húzni a történtekből.

A választások előtt három nappal Kelemen Hunor bejelentette együttműködésük megszakítását a PSD-vel, amíg meg nem oldják a gondokat Úzvölgyében és a bűnösök szankcióját kérvényezte.

A magyar vezetők kivizsgálást kérvényeztek a sírgyalázás ügyében, mivel a románok engedély nélkül emelték a kereszteket az Első Világháborúban elesett magyar katonák nyughelyére.

A román fél nem mozdította meg a kisujját sem a csütörtöki eseményekig, nem kezdtek meg egy vizsgálatot sem, hogy a szituációt helyi szinten kezeljék és senki sem törekedett arra, hogy lezárjon egy potenciálisan robbanó témát.

Ezen a ponton, a magyarok kettős szabvány szerint vádolnak, a román kormány indokolatlan toleranciája miatt az egyértelműen a magyar etnikumúak ellen irányuló támadásra.

Ezután a magyarokon volt a sor, hogy kettős beszédet tartsanak és kettős szabvány szerint cselekedjenek. A Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba, május 29-én kijelentette, hogy Szentmárton község polgármestere, Gergely András, átmenetileg 30 napra bezárta a temető kapuit.

“A hősök temetője a provokációk központja lett és ennek leállítása érdekében a temetőt be kell zárni”, mondta Borboly Csaba. Ami eredetileg a felelősség tesztjeként indult hamar tiszta ösztönzéssé vált.

Ugyanazon személyek, akik bejelentették a temető bezárását, néhány nap múlva Semjén Zsoltot, a magyar miniszterelnök-helyettest, kísérték el a temetőbe, ahol beszédet mondott és virágot helyezett el az RMDSZ tisztviselőivel együtt. Más szavakkal a temető csak a románok számára van bezárva, a magyaroknak nincs.

Semjén Zsolt látogatása az úzvölgyi Hősök Napjának megünneplése előtti napon volt, amelyre bejelentették a román nacionalista szervezetek és a papság érkezését. Természetesen a magyarok gesztusa a románok szemében újabb provokációt jelentett.

Ahelyett, hogy azonnal beavatkoztak volna és megakadályozták volna a június 6-ai úzvölgyi rendezvényt, Románia kormánya, a külügyminiszteren, Carmen Dan-on, keresztül egy Facebook bejegyzésen keresztül hívta fel a figyelmet a nyugodt viselkedésre.

Azért is nehezebb megérteni a kormány döntését, mert a románok között a jólismert labdarugó galériák tagjai is jelen voltak. Nehéz elhinni, hogy a DGIPI nem tudott a terveikről. Miért nem hoztak egy olyan döntést sem, amivel megakadályozhatták volna az etnikumok közti konfliktusok katasztrofális következményeit?

Egy ilyen helyzetben a román állam határozott beavatkozása lett volna szükséges, amely megakadályozza úgy a magyarok, akik már bejelentették az előlánc megalkotását a temető körül, mint a nacionalista románok jelenlétét.

Nem lett volna egyszerűbb ha a csendőrök lezárják az Úzvölgye fele vezető utat és hazaküldjék a résztvevőket, amíg lecsendesednek a kedélyek a szélsőségesek körében?

A temető kaput betörő, a zászlókkal verekedő és már barbár cselekedeteket elkövető románok viselkedése nacionális szégyen.

Mindenki aki verekedett, rongált és felbujtotta a konfliktust büntetőjogi felelősséget kell vállaljon, példaszerűen meg kell büntetni. A csendőrség által bejelentett bűnügyi iratokat a nagykönyv szerint kell kezelni és minél hamarabb el kell küldeni a bíróságnak.

Csak így lehet visszaállítani a bizalmat és mehetünk együtt tovább, pont ahogyan bíztatott Ferenc pápa is a romániai látogatása során.

De nehéz továbblépni úgy, ha az úzvölgyi események után két nappal az RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor, azt mondja, hogy ők “Románia igazi arcát mutatták meg”. Ez a kijelentés sértés azokra a románokra nézve, akik többségükben, maximális toleranciával tekintenek a magyarokra.

Kelemen Hunornak nyilvánosan kellene bocsánatot kérnie, valamint hasonlóan kell eljárjanak a dormánfalvi polgármesteri hivataltól is és mindazok akik szították a tüzet Úzvölgyében.

Mi lenne ha azt mondanánk mi, hogy azok akik letakarták a kereszteket szemeteszsákkal és azok akik Kézdivásárhelyen terrorizmussal vannak megvádolva tükrözik a magyarok eredeti arcát? Hogyan érezné magát Kelemen Hunor?

A múltban a román pártoknak csodát kellett tenniük, hogy bejuttassák az RMDSZ-t az Európai Parlamentbe, semmi esélye sem lett volna a megmagyarázhatatlan román segítség nélkül.

És most is azt látom, hogy az RMDSZ a belügyminiszter lemondását kérvényezi. De vajon ki tartotta életben a Dragnea kormányt és segített megtartani Carmen Dan címét az augusztus 10-ei erőszakos beavatkozás után?

Nagyon valószínű, hogy az eseményt ki fogja használni Orbán Viktor, aki gondosan építgeti a védelmező és egyesítő képét a Kárpát-medencében.

Ez az oka annak, hogy az RMDSZ, aki teljes mértékben Orbán Viktortól és neki a politikájától függ, internacionális szintekre fogja emelni az Úzvölgyében történt szomorú eseményeket, amelyekhez a magyar vezetők nagyban hozzájárultak.

Azon a napon, amikor egész Európa a normandiai eseményekről emlékezett meg és példaértékűen tisztelegtek hőseik előtt, Románia egyik sarkában a románok és magyarok egymáson gúnyolódtak ugyancsak a történelem nevében.

Szégyenletes pillanat, elsősorbán a románok, de a magyarok számára is. Meg kellene értenünk, hogy egyikünk sem játszadozhat ilyen erős szimbólumokkal, emlékekkel és történelemmel anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövőnket. Ahhoz, hogy együtt léphessünk tovább a múltat el kell temetni és a múltban kell hagyni.

Egy etnikai Csernobil csak akkor kerülhető el, ha vastag betont öntünk az ilyen konfliktuskitörésekre.

Forrás: G4Media
(TFP fordítás)