Január 22-én ünneplik a magyar kultúra napját az ország egész területén. Kölcsey Ferenc a Himnusz versét 196 évvel ezelőtt fejezte be. Nem is sejtette, hogy verse – amit egyáltalán nem tekintette a legjobb munkájának – Magyarország nemzeti himnuszává válik. Nyáry Krisztián irodalomtörténész és író emlékeztette a nemzeti himnusz kalandos és meglepő történetét a valaszonline.hu-ban közzétett cikkben.

A Himnusz születésnapja csak a végső változat évfordulója, mivel Nyáry szerint Kölcsey 1822-ben kezdte el írni. Egy Balassy költemény inspirálta – bár később kiderült, hogy Rimay János műve volt -, amelyben egy nemzet Isten kegyelme által elkerülte a halált. Új versében Kölcsey egyesítette a paraszt- és kuruc-dalok hagyományait és a magyar néptánc-kánon 7 + 6-os ritmikus képletét. Amikor Kölcsey elhalálozott 1838. augusztus 24-én, nem számított arra, hogy ez a darab mindenki által ismert nemzeti himnusszá válna. Valójában soha nem sorolta be a Himnuszt a legjobb művei közé.

Sokan úgy vélték, hogy a „A magyar nép viharos századaiból”  alcímet kifejezetten adta hozzá annak érdekében, hogy a vers a Habsburg cenzúráján átmenjen, hangsúlyozva a múltbeli nemzeti problémákat, nem pedig a korabelieket. Nyáry szerint azonban Kölcsey 1828 decemberében Kisfaludy Károly Aurorájában publikálta a versét Himnusz címmel. Tehát úgy tűnik, a költő a versét az alcímmel nem a cenzúra elkerülése érdekében írta.

1843-ban Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója azt javasolta, hogy Magyarországnak saját nemzeti himnuszra van szüksége. A Himnusz azonban nem az első gondolat volt, és egy versenyt rendeztek, hogy írjanak zenét Vörösmarty Mihály Szózatára, melyet Egressy Béni nyert. Egy évvel később egy másik versenyt rendeztek, hogy zenét írjanak Kölcsey Himnuszához. Erkel Ferenc részt vett a versenyen, és a hivatalos határidőt hónapokkal megelőzően befejezte zenéjét; sőt, a végtermék csak egy óra alatt készült el.

Napjainkban két kéziratot ismerünk: az 1844-es verseny kórusi zenekarának változata és egy másik, 1880-ban sokkal később elkészült kvartettkórus verziót.

A két darab ritmusa különbözik egymástól, és nehéz eldönteni, hogy melyik az „eredeti”. Érdekes, hogy egyikük sem azonos a mai verzióval, mivel mindkettő gyorsabb. 2013-ban a Magyar Olimpiai Bizottság egy ritmikusabb változatott fogadott el a sportrendezvények alkalmából való használatra. Ez a verzió sokkal inkább hasonlít az eredetihez, és a MÁV Szimfonikus Zenekar által lett előadva az Olimpiai Játékokon.

Himnusz és 1848

1848-ban már nyilvánvaló volt, hogy a darabot rendszeresen a forradalmi eseményeken fogják játszani, de nem mindig játszották először. Március 15-én a Nemzeti Színházban Katona József Bánk Bán operáját követve a közönség kérésére a Himnuszt negyedik helyen játszották a Rákóczi induló, a Marseillaise és mások mögött. De a forradalom óta a Himnusz lassan nemzeti himnusszá vált. Az idő múlásával megszokott gyakorlat lett, hogy a darabot politikai eseményeken, nyilvános ünnepségeken és az iskolai rendezvények végén hallgatták meg. Mégis, a Himnuszt soha nem játszották az egyházakban, e sor dogmatikusan megkérdőjelezhető jellege miatt: „ Megbűnhődte már a nép / A múltat s jövendőt”.

80 évig tartott, hogy Magyarország hivatalos himnuszaként javasolják. Néhány politikus (például Eötvös Károly) azonban erősen meggyőződését fejezte ki arról, hogy a Himnusz ne legyen a nemzeti himnusz. Azt állították, hogy bár a vers szép, „a nemzet dicsőséges dala, a nemzeti himnusz ne a panaszokról és a siránkozásról szóljon.” Az I. világháború végén a Gotterhalte, az Osztrák-Magyar Birodalom „Kaiserhymne”-je, utoljára játszódott Magyarországon. Ezután csak Erkel munkáját játszották nemzeti himnuszként.

Az elvesztett első világháború után

A Trianon-szerződés után Erkel eredeti műve lassabb, tragikusabb, verbunkó ritmusra váltott. 1938-ban Dohnányi Ernő készített egy újabb zenekari változatot, egy lassabb darabot. Egy évvel később a kulturális miniszter rendeletet adott ki a himnusz végrehajtásának módjáról, mondván, hogy „a himnusz imádságos természete szerint csak komoly alkalmakkor énekelhető.” Ennek következtében sporteseményeken nem játszható.

A kommunisták ki akarták cserélni

A kommunista rezsim alatt a zenét többnyire szöveg nélkül játszották, majd azonnal a szovjet himnusz követte. A himnuszt Magyarországon is megpróbálták megváltoztatni, Révai József ,kulturális miniszter, akit Kodály Zoltánra és Illyés Gyula költőre akart egy optimistább és nem felekezeti nemzeti dal megírásával megbízni. Végül mindannyian egyetértettek abban, hogy Erkel és Kölcsey munkáját nem szabad helyettesíteni, és sikerült meggyőzniük a vezetőséget ugyanerről.

Végül a Himnusz lett a nemzeti himnusz

A rendszerváltás 1989. október 23-i hajnalán a Himnusz ismét a politikai döntéshozókhoz került. Kormányhatározat alapján Himnusz születésnapja (január 22.) a Magyar Kultúra Napjává vált. XXXI. tv 36. § kimondja: „A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusza, Erkel Ferenc zenéjével.” 166 év után, hogy Kölcsey Ferenc megírta a versét, végül a nemzeti himnusz lett.

A cikk eredetileg 2019. január 22-én jelent meg.

Forrás: Hungary Today (Fordítás TFP)