Egy átlagos napon, egy első osztályos tanuló egy finn iskolából tudja, hogy hányra kell iskolába mennie, de nem tudja az órarendjét, szünetekben az osztálytermet bezárják és mindenkinek kötelező kimenni az udvarra játszani, még akkor is, ha esik az eső és hideg van. Ez teljesen normális.

Hétfő van, május vége, esős és hideg idő van. 9 előtt 10 perccel a Helsinki-i Comprehensive Ressu iskola tanárijában a tanárok az órákra készülnek. A szoba közepén két hosszú fémes, szürke és szigorú asztalon kávéscsészék, táblázatok és listák vannak kitéve, nem maradhat el a házi csokis sütemény sem. A falon hirdetőtáblák vannak órarendekkel, táblázatokkal, amelyek a heti beosztást tartalmazzák, a napi látogatásokkal és gyűlésekkel. A terem egyik felében 4 fotel- 2 egy stílusú és még 2 más stílusban- és egy kávé asztalka, mintha más időkből való lenne és másoknak szánnák. A tanárok még használják, ha van szabad órájuk, de a reggeli futásban elmennek mellettük.

Mindenki sportosan van öltözve és úgy is néznek ki, mintha sokat sportolnának- ez egy finn tulajdonság. A tanáriban nincs TV, rádió vagy szivarazó hely, azonban van egy teakonyha hüttővel, mikrohullám sütővel, kagylóval és mosogatógéppel, a folyosó olyan, mint egy öltoző: a tanárok át tudják cserélni a cipőjüket is, ha szeretnék, és valóban át is cserélik télen, ha nagy a hó.
Az iskolának 480 tanulója van több nemzetiségből és 120 éves háttérrel rendelkezik- a Második világháború idején például kórház volt. 2007-től a Ressu-nál Internacionális Érettségit is le lehet tenni, úgy finnül, mint angolul. Ezek nem különböznek tantárgyban vagy programban a nacionális rendszertől, hanem nagyobb hangsúlyt fektet a problémamegoldó készségek fejlesztésére sok csoportos és egyéni projekt révén, a diploma nemzetközileg elismert.

Marika Lankinen bilógiát és földrajzot tanít 16 éve, 13 éve van a Ressu-ban. Pontban 9-kor kinyitják elektronikus kártyával a tantermet a VII B osztály földrajz órájának megkezdéséhez. Az “A” osztályosok finnül tanulnak, valamint a “B”-sek angolul. A tanulóknak nincs saját osztálytermük, hanem költöznek az egyik teremből a másikba az órarend függvényében, viszont van saját szekrényük. Pontosan két percig tart, hogy mindenki leüljön egy íróasztalhoz és Lankinen kivetítse az első képet a táblára, amit előzőleg otthon előkészített. A hiányzókat egy elektrónikus naplóba írják be, amihez a szülőknek is hozzáférésük van, hogy tudomást szerezzenek az osztályzatokról is, 4-től 10-ig van az osztályozás. (Senki sem jelenti a hiányzókat az óra elején és nem is olvasnak névsórt, hanem a tanárnak kell ismernie a diákjait, magyarázta az iskola igazgatója.)

Az első képen egy csónak van menekültekkel és Linkenin azt kéri tőlük, hogy magyarázzák el mit látnak és meséljék el a képen látott szereplők történetét. “Csónak”, “mentőmellény nélkül vannak”, “menekülteknek hívják őket”, hallatszik a padsorok között. “Melyik országból?”, kérdi a tanár és folytatja a képsorozat kivetítését: a csónak a parthoz ért, egy 3-4 éves gyerek próbál felmászni a sziklákra; egy menekült csoport a szögesdrót kerítés mögött; két férfi, akik egy koporsót engednek a földbe; két gyerek, felügyelet nélköl, akik egy bőröndöt cipelnek a sárban és a híres kép, a halott szíriai gyerekről Görögország tengerpartján, a múlt őszről. A tanulók szabadon mozoghatnak a teremben, beszélhetnek amikor szeretnének, sőt ha szeretnék a Google translate-et is használhatják az iPhone 6-osukon, amikor nem jut eszükbe angolul a “szögesdrót kerítés” kifejezés.

Evidens dolgokról beszélnek a képekről, de Lankinen rákérdez a kevésbé evidens részletekre is: “Hova mennek?”, “Miért mennek el?”, “Hol van a két felügyelet nélkül hagyott gyerek anyukája?”. Egy előző leckében néhány keleti ország gazdasági fejlődéséről beszélgettek, most van az első alkalom, amikor a menekültekről van szó. Nincsen jó vagy rossz válasz, hanem egy szabad beszélgetés folyik a körülöttük levő világról és azokról a dolgokról, amik addig történnek, amig ők iskolában vannak.

Lankinen néhány általános információval zárja az órát a menekültekről: az UNCHR szerint 2016-ban 60 millió ember kényszerült arra, hogy elhagyja a lakását, fele gyerek. “De meg kell értenetek, hogy ők nem Finnországba jönnek, szinte egy sem ért el idáig”, modta ő és bezárta az órat 20, 14 éves gyerekkel, akiket senki nem vett elő, hogy megmutasson egy tavat Svájcból és még arról sem kérdezték őket, hogy mi a gazdasági helyzete a menekültek országának.

A tanárnő elveszi a hátizsákját és a következő órájára siet: 23 órát tanít egy héten, több mint 200 gyereknek, akik 25-32 fős csoportokra vannak osztva. Romániával szemben, ahol a tanítási norma a tanároknak 18 óra, tantárgytól függetlenül, Finnországban ez is különbözik, 20 óra az idegennyelveknek, 21 a matematikának és 24 a sportnak. Ugyancsak 24 óra van hetente az úgymond “class teachers”-nek, akik “általános” tanárok, tanító félék akik az I-VI osztályokban tanítanak minden tantárgyat, a sportot, zenét és idegennyelveket leszámítva.
*
A finn rendszerben, a kötelező oktatás 10 év és “átfogó” iskolákban zajlik: a tanulók 6 évesen kezdenek egy előkészítővel, majd VI osztályig egy “általános” tanáruk van, hogy VII, VII és IX osztályban független tantárgyakat tanulhassanak, különböző tanárokkal. Azonban vannak olyan projektjeik is, amlyek több domeniumot foglalnak magukba és amelyekre több jegyet kapnak, például az eutanázia joga, párban írnak esszét, plusz egy vita az osztályteremben és három tantárgyból feleltek: biológia, vallás és egészségtan. A Luteránus diákoknak a vallás kötelező. Mások etikát vagy a saját vallásukat tanulhatják: orthodox, katólikus vagy iszlám.

Az eutanáziáról szóló projektre egy hónap a munka idő, elvben az órák alatt meg tudják csinálni, otthon csak folytatniuk kell, ha nem tudják befejezni. “Ha hatékonyak és ténylegesen dolgoznak az órákon, otthon egyáltalán nem kell vele foglalkozniuk”, mondta Emmi Roponen, aki történelmet és polgári nevelést tanít a Ressu-ban.

Hasonlóan jár el Markku Suominen is, egy a három matematika és fizika tanár közül. Egy héttel ezelőtt ismétlés gyanánt a VIII. osztályosoknak kiadott 29 gyakorlatot három geometria fejezetből, amelyet hat tanóra alatt kell megoldaniuk. Azon a hétfő reggelen a tanulók csendben dolgoztak, Suominen pedig a padok között sétáltak és segített ahol kellett. Az ő óráin, hetente kétszer, jön egy segítő tanár is, aki a speciális tanulókkal foglalkozik (akik diszlexiások vagy ADHD-juk van), vagy egyszerűen azokkal, akik nem értenek valamit.
Minden fejezet a matematika könyvből egy olyan lappal végződik aminek “Miért számít ez a fejezet” a címe, gyakorlatban használt feladatokkal. A könyvnek 660 oldala van és angol, a Cambridge adta ki, amit a matematika tanárok együtt választottak ki és a VII-IX osztályok folyamán használják, és ami az osztályban marad az óra végezetekor.

IX.-ben a Ressu tanulóinak 30-32 órájuk van hetente (Romániában 29), amiből kettő-három opcionális óra, amit egyedül választanak ki az iskola ajánlataiból (pl. színészet vagy kézimunka). Nincs külön óra ahol a számítgép használatát tanítják – maguktól tanulják meg, a tanulásra szolgáló digitális eszközök használatakor. Cserébe, már IV. osztálytól van opcionális programozó óra. A nagyobbaknak a tantermeket bezárják a pihenés érdekében, viszont amikor túl hideg van kint a folyosón van csocsó, billiard és asztalitenisz asztal.

IX. osztály végén mindenkinek van vizsgája, majd három év líceumban vagy szakiskolában folytatják tanulmányaikat. Ez inkább egy felmérés, nem egy standard nemzeti vizsga. Csak a felmérési kriteriumok azonosak mindenkinek, amit a Tanfelügyelőség állapít meg, a feladatsorokat minden iskola összeállítja magának.

Általában a finn iskolában nincs hazi feladat, és amikor van, csak egy rövid szöveget kell elolvasni (az alsó tagozatú osztályoknak), történelmi személyiségekről való dokumentálódás vagy egy könyv kiolvasása a 11 hét nyári vakáció alatt. A tanulóknak sok szabadságuk van, tőlük függ, hogy hogyan használják ki, mondta Roponen. “Például, ha adok nekik házi feladatot, nem ellenörzöm le mindenkinek és tudják ők is. Az ők felelősségük, hogy megcsinálják és a felelősséget az elemi osztályokban tanítjuk.”

Első osztályban a tanulóknak 20 órájuk van hetente. Az órarend tartalmaz angol, finn, matematika, tudomány, kézimunka, művészet, zene, vallás és sport órákat. “De ők nem így látják az órarendet”, mondta Ropponen, “Ők csak azt tudják, hogy hányra kell jönniük és ha van sport aznap -hogy legyen náluk sport ruha-, vagy idegennyelv-akkor más terembe kell menniük. A nap felépítését a tanár dönti el.”

Az ebédszünet 45 perces és minden iskola biztosít –a 70-es évektől- ingyenes ebédet I. osztálytól a líceum befejezéséig és ingyen tankönyveket az első kilenc osztályban. Az utolsó két évben a diákoknak meg kell venniük.

Nálunk a diákok ingyen kiflit és tejet kapnak, meleg ebédet is kellene kapniuk a minisztériumtól ettől az ősztől kezdődően 50 iskolában, egy projekt keretén belül. Ingyen tankönyveket a román tanulók az első tíz osztályban kaptak, holott a 2011-es törvény előírja, hogy a líceum végezetéig biztosítaniuk kell. Ez a szituáció ősszel ki volt javítva, a diákbizottságoknak köszönhetően.

Órák után, a legtöbb finn iskolában az első osztályosok délután négyig maradnak délutáni klubban, ahol festenek, filmet néznek, és legfőképp, kint játszanak tanári felügyelet alatt. Erre a szülők 80 eurót fizetnek havonta (összehasonlításnak , egy havi buszbérlet Helsinkiben 52 euró).

Délben egykor, amikor a nagyobbak vagy az utolsó órájukra mennek, vagy haza, az iskola udvarán csak az elsősök maradnak, mindegyikük feltűnő ruhákban, ha maradnak az “afterschool”-ban. Néhány lány kosárlabdázik, mások –blúzban és felsőben-, a földre vannak lefeküdve a gumi szőnyegre, amin Snoopy kutya van. Kint csak 15 fok van és szél, de a gumi meleg, és a finn gyerekek már hozzászoktak. Snoopy finnül Ressu, innen jön az iskola neve.

Más gyerekek sakkoznak a padon, mások bogarakat gyűjtenek és leellenörzik a biológia órán ültetett epreket. Néhányan már megunták a berendezést. Ők adták az ötleteket a rendezésnél, négy évvel ezelőtt (az igazgatónő a tanulók véleményét kérte ki, és az eredmény is az ők tervei szerint valósult meg). Amikor ők is haza mennek, 16 órakor, az iskola udvara közterület lesz és nyitva van mindenki számára. Mert a szabadság és felelősség nem csak a finn iskolában fő irányító elv, hanem az egyész közösségben.

A finn külügyminisztérium támogatásával létrehozott cikk.
Ez a szöveg az “EduDoR” részét képezi, egy szöveg sorozat az oktatás témájában, finanszírozótt a Román-Amerikai Alapítvány és a DoR által.

Forrás: Scoala9