1865-ben az Európai Duna-bizottság, melynek székhelye Galați-on van, megkezdte a Sulina-ág medrének és torkolatának modernizálását Sir Charles Hartley felügyelete alatt.

A román állam eljutott a Sulina-csatorna korszerűsítésének utolsó szakaszához, 154 évre az után, hogy az Európai Duna-bizottság megkezdte a munkálatokat. A Duna Európa legfontosabb belvízi útja, ezért az a cél, hogy megnöveljék az áru- és személyszállítás lehetőségét vízi úton a 2030-2035-ös periódusra- az első műveletek célja is az volt, hogy biztosítsák a francia és angliai hajók eljutását a Galați-i és Brăilea-i kikötőkbe a Sulina-ágon keresztül.

Az Európai Parlament és az Európai Tanács 884/2004/EC-es rendelete alapján a Duna a 18-as számú Prioritási tengelyként lett kijelölve. Az „Apărări de maluri pe Canalul Sulina – Etapa finală“ néven futó projekt értéke meghaladja 80,4 millió eurót, amelyet a 2014-2020-as POIM-on keresztül európai finanszírozásba helyeztek.

A beruházások fő célja a Sulina-ág parti védelmének átalakítása a hajózás biztonsága és a Duna-delta természetes területeinek védelme érdekében. A projekt egy másik célja, hogy jobb összeköttetést biztosítsanak az utasszállító hajók számára a Sulina-ág kikötőihez, mivel az utóbbi években a Duna-deltában a tengerjáró turizmus növekedést mutatott, több tízezer turista jut el a Duna-deltába.

Befejeződik a Sulina-ág fejlesztése

Egy fejlesztési projektet 2004-ben indítottak el, amikor a felszínre hozták a Rostock hajó roncsait, amely elfoglalta a csatorna egy részét, és megtették az első lépéseket a csatorna partjainak javításában, melyek a hullámok miatt rongálódtak. Mindkét műveletet az Alsó-Duna-Völgyi Vízi Közigazgatás hajtotta végre, a Galați-on található nemzeti vállalat biztosítja a hajózási feltételeket a Duna romániai részén. Mindkét munkálathoz Románia hitelt vett fel az Európai Beruházási Banktól.

A projektet 50%-ban a hitelből, 50%-ban az állami pénzekből finanszírozták. A projekt összértéke 39,8 millió euró volt, amely révén 15 km hosszú partszakaszt javítottak meg. Most a további 36,7 km hosszú részt javítják. Továbbá, 6 új kikötőt hoznak létre az AFDJ műszaki hajói számára. Ezek mellett, további 5 kikötőt is felújítanak (Partizani, Maliuc, Gorgova, Mila 18 és Crișan), ahol a deltai utasszállítók szoktak kikötni. Az AFGJ igazgatója, Dorian Dumitru, szerint szükségesek ezek a munkálatok a biztonságos ki- és beszállás érdekében. A munkálatok magukba foglalják a gátak megszilárdítását, valamint a Fortuna tóhoz való eljutás biztonságosabbá tételét.

A gabona-kereskedelem fejlesztette a Galați és Brăila kikötőit

Az első modernizálási munkálatok a Krími háború vége és az Európai Duna-bizottság megalakulása után kezdődtek, az 1856-os párizsi békeszerződés alapján. Abban a periódusban a Sulina-ágon való kereskedelmi szállítás kaotikus volt, bár fontos fejlesztési potenciál volt benne. Corneliu Motoc, történész, szerint a török monopólium megszűnése után a gabonafélék exportja Galați és Brăila kikötőiből az 50 ezer tonnáról (1837) 210 ezer tonnára nőtt 1845-re.

A szabadkereskedelmi politika elfogadása után az angol kereskedők átvették a kereskedelem uralását a térségben, de navigációs nehézségekkel szembesültek, mert modern, nagy kapacitású hajóik túl nagyok voltak a szakasz mélységéhez képest, így nagyon sok elsüllyedt. A gabonaféléket uszállyal szállították a Sulina-ágon, majd átrakodták a tengeri hajókra.

Sir Charles Hartley a “ Duna apja”

A modernizálási munkálatokat Sir Charles Hartley, angol mérnök, koordonálta, őt nevezik a “Duna apjának”. Ő volt az Európai Duna-bizottság főmérnöke. Hartley korrigálta és biztosította a csatorna működését. 50 évig főmérnökként, majd tanácsadóként koordonálta a Duna szabályozási munkáit. 1857-ben meghívást kapott az Európai Duna-bizottságától, hogy adjon javaslatot arra vonatkozóan, hogy melyik ágat készítsék ki, a Sulina-, Szent György- vagy Chilia-ágat. 1865-ben, Hartley javaslatára a bizottság megkezdte a munkálatokat a Sulina-ágon.

Voltak olyan ellentmondások, melyek veszélyeztették a munkálatokat, Anglia és Franciaország egy adott pontban felfüggesztette volna őket. A munkálatok megkezdése után gyorsan haladtak, a bizottság által felállított új kondíciók szerint folytak le, miszerint minimális költségek mellett 60 cm-t kell mélyíteni a csatornát, 5 éven belül. Hartley volt az aki a mólók, gátak építéséről. 1861-ben a Sulina-ág mélysége 5.2 méter volt, majd 1,8 méterrel növelték, sokkal többel, mint ahogyan azt a bizottság kérte.

1862 októberében Charles Hartley Viktória királynő lovaggá ütte. A Duna kereskedői ezüst kupát kínáltak Hartley-nak hálájuk jeléül, mivel a csatornában zajló szállítások biztonságosabbak lettek és a szállítási költségek 5-ször kevesebbek lettek.

Egy angol, aki Románia korszerűsítésére törekszik

Hartley 1872-ig volt főmérnök volt az az Európai Duna-bizottságnál, majd 1907-ig volt a tanácsadójuk. Angliában Hartley 1903-ban megkapta a “The Albert Medal” díjat, a hidrotechnikai tervezés fejlesztéséhez való hozzájárulása elismeréseképpen.

Romániában Hartley műszaki megoldásokat nyújtott Galați, Brăila és Konstanca kikötőinek fejlesztésére, az általa készített tervek képezték Anghel Saligny-nek a konstancai kikötővel kapcsolatos fejlesztési tanulmányainak alapját.

Hartley közeli barátja volt I. Károly királynak és Erzsébet királynénak, akiket gyakran látogatott. Az egyik beszédtémájuk a Duna kikötőinek korszerűsítési szándéka volt, Cernavodă-től Turnu Severin-ig, hogy növelje a román gabonaexportot.

Sir Charles Hartley munkásságának elismerésére szolgál Dimitrie Sturdza, miniszterelnök, levele is: “Meg kell dupláznunk a mezőgazdasági termelést, hogy munkára fogjuk a szép csatornát és annak érdekében is, hogy mindig szívesen gondolhassunk Sir Charles Hartley-ra”.

Forrás: Romanialibera